|
Sadi Carnot, a hőszivattyú feltalálója,
1796 és 1832 között élt Franciaországban. 1824-ben adta meg az ideális termodinamikai
körfolyamat leírását, mely folyamat megadja a hőszivattyú elméleti
működését.
A hőszivattyú alapelve a Carnot-körfolyamat, amely során hőenergiát nyerünk ki egy alacsonyabb
hőmérsékletű közegből, és azt egy magasabb hőmérsékleten hasznosítjuk.
Ahhoz, hogy megemeljük a hőmérsékletet, energiát kell befektetnünk, aminek
a mértéke a kinyert hőenergia mértéke alatt marad a teljes körfolyamat
során. Az arány a hasznosított hőenergia és a befektetett energia között
az úgynevezett jósági fok, a COP.
|
||||
|
A hőszivattyú a hőcserélő folyadékot áramoltatja egy párologtatón, kompresszoron, kondenzátoron és egy expanziós szelepen keresztül. A hőcserélő folyadék gáz halmazállapotúvá válik, felmelegszik, amint a hőt felveszi hőcserélőn keresztül a hőnyerő közegtől. Ezt követően a kompresszoron áthaladva tovább nő a hőmérséklete a sűrítés folyamán. Ezután a kondenzátorban lecsapódik, és leadja a hőt egy másik hőcserélőnek. A termodinamikai körfolyamatok széleskörű hasznosítását a múlt században kezdték meg főleg hűtőszekrények és egyéb hűtésre alkalmas eszközök formájában. Az első hőszivattyús alkalmazások az USA-ban jelentek meg, ahol igény mutatkozott a nyári hűtés és a téli fűtés megvalósítására is. |
||||
|
|
||||
